Hazugsággal mondd mit akartál?

Lopással nem lehet tisztességes országot építeni. Hazugsággal csak újabb hazugságot lehet építeni és egy aljas, hazug rendszert. Hazugsággal csak becsapni lehet egy nemzetet és nem felemelni. Minden más csak hazugság. Ezt mélyen legbelül érzi az ember. Egy igaz embernek ezt éreznie kell....

Ha és amennyiben...

Ha és amennyiben hűvös entellektüellként a világot lenézni kívánod, legelőbb tanulj meg helyesen írni, hogy gondolataidnak helyes folyásiránya legyen és megfelelő mederbe terelhesd és ne csak úgy kicsapd a portára, mint a ház asszonya a zagyvalékos, zsíros mosogatólét.

Tiszta, világos és mindenki számára emészthető kell legyen, különben elpárolog és soha, senkit nem fog megérinteni.

A másik fontos és lényeges dolog az olvasottság. Fontos a mások által írott dolgok tanulmányozása és értelmezése, hiszen ez pallérozza az elmét és segít abban, hogy pontosan és következetes módon sikerüljön a gondolatokat a papírra jegyezni.

Ha és mindenek felett álló, hűvös entitásként kívánod a mások életét megszólni, először a saját emberi nagyságod mementójának alapjait kell biztosítanod, mint jó kertész a korai vetéssel.

Biztos alapok nélkül blogloni, vélt vagy valós történeteket írni, mert a gondolatok pontatlanul és ezáltal óhatatlanul is félreérthetően fogják közvetíteni a mondanivaló lényegét.

Ha állandóan elnézést kell kérned, mert nem fogalmaztál érthetően, az valójában azt jelenti, hogy nem tudsz fogalmazni, tehát nem tudsz írni és így nehéz hűvös entellektüellként lenézni a világot, benne azokkal, akik megtanulták és elsajátították ezen követelményeket.

Tisztelettel, 

Staudinger Kálmán

Az igazi hungarikum

Ilyen is csak nálunk van. 

Lombkorona sétány fák nélkül, csónakázó tó víz nélkül, oktatás tanárok nélkül, egészségügy orvosok nélkül, keresztények erkölcs nélkül, vasút vonatok nélkül, szavazók agy nélkül.

Egy ország, ahol lassan mindent eltűnik, de mégsem hiányzik semmi.

Ez az igazi hungarikum.

Ahogyan a fiú érdemesül

Nagyon sok mindent el tud rontani az ember az életben, de a lényeg szerintem ha bukdácsolva is de menni előre a kijelölt úton, hogy legalább azoknak jobb legyen, akiket szeretünk. 

No nem azért, hogy bizonyítsunk. Nem. 

Azért, hogy minden jobbá legyen általunk. 

Aztán majd csak jön a megbocsájtás is... 

Amint a fiú ezt feléri, érdemesül és férfivá érik.

kézikönyv népirtáshoz

Ha ki akarsz pusztítani egy társadalmat, a legjobb, ha az oktatással kezded, mert a művelt ember tájékozottságánál fogva alkalmatlan a szolgaságra. 

A második tennivalód az egészségügy lesz, így nyersz majd egy folyamatosan gyenge és sérült népet, ami vèdtelen lesz minden járvánnyal és katasztrófával szemben.

A harmadik és egyben legfontosabb pedig az egyház. A vallás segítségével bármit elérhetsz, bármit elhisznek majd és nem kell aggódnod a következmények miatt, hiszen egy jó isten mindent megbocsát és szinte bármit rá lehet fogni.

Ha ezekkel megvagy, akkor jöhet a természeti kincsek, földterületek és az értékes cégek megszerzése és kiárusítása.

Végül keress egy erős és gazdag országot, ahová mindezt eladhatod és ahonnan nem tudják majd visszaszerezni.

Amennyiben pontosan követed az utasításokat, nem csak kiirtani sikerül majd egy egész országot, de nagyon meg is fogsz gazdagodni és a végén kapsz egy buta, ellenállásra képtelen, beteg népet, amit még hosszú évtizedeken keresztül fosztogathatnak a leszármazottaid is.

Staudinger Kálmán 

Staudinger Kálmán - Manapság

elavult lettél, nem vetted észre
manapság az emberek nem dolgoznak
egyszerűen csak meggazdagodnak

ma a tolvajlás az új tisztesség
a hazugság az új becsület
és a megcsalás lett az új erkölcs

a torz mára szépséggé fajult
a feltétel nélküli engedelmesség az új demokrácia
a műveletlen az új bölcsesség
és másoknak ártani jó

hitetlen kutyaként bámulod esténkét ablakodból az új isten, a lopott pénz
aranyból és gyémántból kirakott, szépségesen szép templomát
amit már az új tisztesség nevében építettek az új erkölcsök becsületes szószólói

itt maradtál egy letűnt kor rabszolgájaként
miközben másokat kéne már harapdálnod régen
és ugatni hangosan ahogy a többiek, a jók

egy letűnt kor gazdátlan, szűkölő állataként
ugatod a holdat, keresve ősi, farkas véredet
talán egyszer még utoljára eljön a te országod
hogy végre megtaníthasd nekik, mennyit is érnek valójában

 Staudinger Kálmán - Manapság

mi a baj a mai világgal?

Az a baj a mai világgal, hogy az ostoba, szolgalelkű kutyák ugatásától nem lehet hallani az igazságot. 

Jön a rend.

        Minden diktatúrának vannak kegyeltjei, kedvezményezettjei, akik nem csupán segítői és fenntartói egy elnyomó intézményrendszernek, hanem haszonélvezői és ezáltal szükségszerűen társtettesei is.

Ennek a rétegnek a jelentős része azonban nem rendelkezik milliós vagy milliárdos vagyonnal, nincs jelentősebb megtakarítása és nem rendelkeznek különösebben kiemelkedőnek számító vagyontárgyakkal, ingatlanokkal sem.

Ők azok, akik viszonylagos jólétben élnek, kicsi felújítás, újabb, nagyobb autó, családi kirándulás, belföldi túrák és néha egy kis tengerparti nyaralás.

         Ami most jön, azt nehéz lesz megfogni. Mint egy sártenger, ami időnként pusztító és még távolról is ijesztő.

         Amikor egy viszonylagos jólétben élő társadalmi réteg elkezd kicsúszni az eddigi jól megszokott komfort zónájából, amikor le kell mondani a horvát nyaralást, amikor nem veszi meg a raklap téglát, a tíz zsák cementet és nem épít fűtött garázst a hitelre vett, új autóhoz, akkor kezdődik...

Lassan, nagyon lassan indul meg, ám egyre gyorsuló tempóban.

Először minden csak pár ezer forinttal növekszik meg, aztán hirtelen, mint a párhuzamos vonalak a távolban, valahol egyszer csak összeérnek a dolgok.

Amikor hó végén nem marad szinte semmi, ezek az emberek őszötösen elkezdik vizsgálni a körülöttük lévőket, nézegetik őket, a hasonszőrűeket.
Vajon csak nekik lett kevesebb, lemaradtak valamiről vagy nem vettek észre valamit ?

Amikor ez a tömeg szükségszerűen elkezdi vizsgálni a saját környezetét és szépen, lassan ráébred, hogy nem csupán arról van szó, hogy nincs annyi, mint eddig volt, hanem arról, hogy már jó sokáig nem is lesz, na az lesz az a pillanat.

Amikor majd a lecsúszók arra eszmélnek, hogy nem csupán a jólétük, de a szabadságuk is odalett közben.
Mert ez a rendszer nem képes hosszú távon mindenkit jólétben és mérhetetlen gazdagságban tartani, csak és kizárólag a legmagasabb szintű vezetőit.

A többi ember egyszerűen jelentéktelen és távolról sem egyenrangú, hiszen soha nem volt az, csupán szolgák.
Egy könyörtelen és harácsoló, zsarnoki rendszer gyermeki tudatlanságba vetett rabszolgái.

A vallás, a média és a viszonylagos jólét üvegkupolája alól lassan előbújó, ébredező, még érzéketlen álmos és szótlan tömegek lassan kezdik majd... ahogy egy gyermek ébredezik...

Az igazán nagy viharok kezdődnek így. Lassú, álmosan kódorgó felhők gyűlnek össze egy helyen.

Amikor a becsapott tömegek érzékelni kezdik, hogy kifosztották őket, na akkor lesz majd igazán nagy a robaj, mert ezek az emberek nem elvesztettek valamit. Ezektől az emberektől elvettek valamit.

Valami olyan nagyon fontosat, mint maga a világ. Talán annál is többet. Az eddigi gondtalan, jól működő életüket, amit már soha többé nem fognak visszakapni.

Na, akkor kezdődik majd el igazán az, amitől félni érdemes.

Amikor a becsapott szolgák hada megindul a jogosnak vélt, beígért jussáért.
Na akkor lesz itt rend. A vihar után.

Bertrand Russell, An Outline of Intellectual Rubbish, 1943

„Ha egy vélemény, ami ellentétes a tieddel felbosszant, az annak a jele, hogy sejted, a véleményed nem igazán megalapozott. Ha valaki azt állítja, kettő meg kettő az öt, vagy, hogy Izland az egyenlítőn található, azt sajnálnod kéne és nem haragudni rá. Hacsak nem az a helyzet, hogy olyan keveset tudsz a témáról, hogy még ez is elbizonytalanít.

A legádázabb viták arról szólnak, amiről nincs jó bizonyíték egyik álláspont mellett sem. A teológiában van üldöztetés, nem a matematikában. Utóbbiban tudás van, míg a teológiában csak vélemény. Tehát, ha dühös leszel egy véleménykülönbségen, gondolkozz el – vélhetően rájössz majd, hogy a hited túlmegy azon, amit a bizonyítékok igazolnak.”

(Bertrand Russell, An Outline of Intellectual Rubbish, 1943)

Országos fősámán

Azon se lepődnék meg, ha holnaptól országos fősámánt neveznének ki és közbeszerzést írnának ki a települések totemoszlopainak elkészítésére.

Majd rendeletben szabályozzák, hogyan kell körbeugrálni aszály vagy betegség esetén. 

Ezzel egy csapásra oldódna meg a kiszáradó kutak és az egészségügy helyzete.

Ivóvíz és vallás

 Két vezető hír uralja mostanában a médiát.

A vallási vezetők ügyes bajos dolgai és a világ ivóvíz készlete kifogyóban. 

Mennyire kell hülyének lenni ahhoz, hogy egy magát civilizáltnak és technikailag fejlettnek tartó világ társadalma szomjan haljon, miközben a bolygó kétharmadát víz borítja? 

Mindeközben mesterséges intelligenciát, futballozó robotokat és emberek tízezreit lemészároló tömegpusztító, modern fegyvereket gyártunk, nem vagyunk arra képesek, hogy az óceánokból minden ember számára elegendő ivóvizet állítsunk elő. 

Valahol, valamikor egyszerűen elsétáltunk a fontos és lényeges kérdések mellett és nem vettük észre, hogy a tudomány igenis fontos. 

Fontosabb mint a lopott pénz vagy az összes mondvacsinált isten és vallás. 

Talán ez van megírva a csillagokban, hogy ez a mérhetetlenül arrogáns, agresszív és ostoba faj végül szomjan haljon a víz mellett. 

Tisztelettel:
Staudinger Kálmán